Doberdo - Gödöllői Református Líceum Gimnázium

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Doberdo

Médiatár > Nyári táborok 2014

Tizennyolcan a karszti temetőkben.
A gödöllői református gimnázium diákjainak emlékező főhajtása a Nagy Háború centenáriumán.
Vasárnap délután érkeztünk haza az Isonzó és a Vipava mellől.  
Öt csodálatos, lélekemelő napot töltöttünk el hős katonáink nyomában az olasz harctereken és katonai temetőkben járva.
Ám elsőként Rostás Pál huszár urunkat kerestük fel, s a gyönyörűen helyreállított, tavaly átadott szobrának kerítésére kötöttük szalagunkat: "Dicsőség a magyar huszároknak! Dicsőség Rostás Pálnak és bajtársainak!"
Felkerestük és szalagot tűztünk a nagyváradi 4-esek mind a négy emlékgúlájánál.  
Végigjártuk azokat az útvonalakat, ahol bakáink talán utolsó útjukra indultak a segeti táborból és a braniki vasúti állomásról, ahogy ők írták még annó a vasútállomást.
Megálltunk szalagot kötni és imádkozni a közeli temetőkben: Volcja Draga (Nem tudjuk, hogy hová tűnt a bejárttól a tavaly még létező ismertető tábla!), Rence, Rence Zigoni, Visintini, Devetachi, Branik 1., Branik 2., Gorjansko, Sveto, Fogliano, Aurissina, melynek kerítésfala a bejárattól balra kb. 4 lépés hosszan mostanra már bedőlt, még szerencse, hogy nem a sírkövekre!
Órákat töltöttünk bakanaplók részleteiben elmerülve, azoknak odavágó részleteit olvasva a San Michelén, San Martinóban, Cotici, Marcottini, Doberdó faluban, a Monte Klárán és a San Gabrielén.
Örömmel fedeztük fel a már 2012- 2013-ban is elhelyezett szalagjainkat, jóleső érzéssel tapasztaltuk, hogy a temetőinket szépen rendben tartják a helybéliek... csak a keresztek, csak a névtáblák ne pusztulnának, enyésznének ilyen gyorsan!
De jó lenne ezeket a kereszteket legalább úgy, mint az osztrákok, nekünk is helyreállítani, újra önteni, feliratozni!
Bárcsak lenne erőnk az összefogásra, anyagi áldozatvállalásra, hogy ezt megtegyük mi is!- fogalmazták meg diákjaink az utolsó esti beszélgetésünkön.
Szomorúságunk mégis enyhült, amikor azokra a jó emberekre gondoltunk,
akik ma is jó példával járnak előttünk, akik most is fáradhatatlanul azon dolgoznak, hogy katonáink emléke ne merüljön feledésbe!
Katonanóták dalolásával utaztunk ki, s katonanóták dallama kísért haza bennünket.  
Jó érzés volt: fejet hajtani.  
S jó érzés: hogy tán még fejet hajthatunk! Kérjük a Mindenhatót, hogy megtehessük!
Filiis optimis- patria grata
dankuistván
tanár

Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz