Költészet napja 2017 - Gödöllői Református Líceum Gimnázium

Keresés
Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Költészet napja 2017

Médiatár

Költészet napja

A magyar költészet napját Magyarországon 1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünneplik. (Ne felejtsük el, hogy Márai Sándor szintén ezen a napon született 1900-ban, 5 évvel korábban, mint József Attila!)
Ebből az alkalomból országszerte minden évben irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal és -versenyekkel tisztelegnek a magyar líra előtt.
Az alábbiakban két verstípusra láthatunk példákat. Mindegyik iskolánk diákjainak a munkája: a dadaista verseket a 11.A osztály tanulói készítették csoportokban; a képverseket pedig a 12.A osztály tanulói írták: Tavi Renáta, Teszáry Borbála, Tőkés-Bodor Eszter és Vitéz Júlia
1. Tristan Tzara: Hogyan írjunk dadaista verset?
„Fogj egy újságot.
Fogj egy ollót.
Válassz ki abban az újságban egy olyan hosszúságú cikket, amilyenre a versed tervezed.
Vágd ki a cikket.
Aztán vágj ki gondosan minden egyes szót, amelyekből az a cikk áll, és rakd egy zsákba őket.
Rázd meg szelíden.
Aztán húzz ki egymás után minden egyes kivágott szót.
Másold le lelkiismeretesen,
Abban a sorrendben, ahogy a zsákból kikerültek.
A vers rád fog hasonlítani.
S lám, máris egy rendkívül eredeti író vagy, és elbűvölő érzékenységű, ámbár ezt az érzékenységedet a köznép kellően még nem értékeli.”
Először közöljük a verseket, majd utána az újságcikket (Az utolsó magyar király), amiknek a szavaiból építkeztek a tizenegyedikesek.
2. A képvers vagy kalligram olyan vers, amely a betűk, szavak, szövegrészletek, verssorok és versszakok sajátos grafikai-tipográfiai elrendezésével egyszersmind képileg is megjeleníti – akár utalásszerűen is – a tartalmi mondanivalót, vagy éppen annak ellenkezőjét. Noha az ókor óta ismert költészeti műforma, irodalomtörténeti jelentőségre csupán a 20. században tett szert, Guillaume Apollinaire munkásságának köszönhetően.

  

3. Intertextualitás: a szövegek egymásrautaltsága, összekapcsolódása. Egy adott szöveg több más szövegből épül fel azáltal, hogy számos egyértelmű és nyilvánvaló idézettel vagy rejtett utalással kapcsolódik más szövegekhez.
 
 
Lakatos Zsófia:
 
Meddő órán
 
Halk hangon sírdogálnak a szelek,                            (Tóth Árpád: A Parkban)
Hangom se fog, moccanni sem merek,                      (Tóth Árpád:  Az órainga)
Mint lassú dzsinnek, rosszkedvű koboldok,             (Tóth Árpád: Körúti hajnal)
Varázsló űzne szellemrajt, szalad                              (Shelley: Óda a nyugati szélhez)
Túl e vak tengeren a szennyes városon,                    (Baudelaire: Moesta et errabunda)
S én felriadva, könnyes szemmel, halkan                  (Tóth Árpád: Régi dallamok)
És eltemettem minden drága vágyat,                        (Tóth Árpád: Krisztus-képre)
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.                                                                    (Tóth Árpád: Meddő órán)
 
 
 
Ady Endrének
 
Rossz időket élünk, hogy fessem ki Jónak?                  Tóth Árpád: Január)
Ellenben mit szólnak ahhoz, kérem,                             (Tóth Árpád:Hagyma koszorú)
Mit Debrecenben szellők szárnya hord?                       (Tóth Árpád: Húsvét nemtője)
De ne féljenek, nem lesz veszedelmes.                         (Tóth Árpád: Prológ)
Egy lány jött az úton, virággal; sok virággal,               (Tóth Árpád: Tavaszi sugár)
Apró teste mily zsenge s mily hajolt,                            (Tóth Árpád: Olykor, éjjel)
Mert nem maradt más bennem, csak a gyáva,              (Tóth Árpád: Krisztus-képre)
Mester, egy ifjú ember szól ím köszöntve téged,          (Tóth Árpádnak: Ady Endrének)
Szívem körül zsebórám hallom tűnődve perceg,          (Tóth Árpád: Téli verőfény)
S gondjai közt motoz, mint egy gyufásdobozban,        (Tóth Árpád: Éjféli eső)
Mellemből egy halk sóhaj tör utat,                               (Tóth Árpád: OTTURNO)
S vár rám is egy eljövendő, szomorú boros este…       (Tóth Árpád: Ady Endrének)
 


Vitéz Júlia:
 
 


Teszáry Borbála:
 
Ülök a padon, nézem az eget.                                               (Márai Sándor: Hol vagyok?)
De este lett, és olyan este lett,                                              (Zelk Zoltán: Vers a lehetről és nem lehetről)
Ahol minden fekete volt                                                       (Babits Mihály: Fekete ország)
Sötét van. Hol az ezer szín? Mivé lett?                                 (Babits Mihály: Himnusz Irishez)
Körültem csillagmiriád                                                          (Vajda János: Húsz év múlva)
Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj                                      (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde)
A fájdalmam oly érett, mint a méz már                                (Kosztolányi Dezső: Méz)
Ki tiltja meg, hogy elmondjam mi bántott hazafelé menet? (József Attila: Levegőt!)
Dolgaim elől rejtegetlek                                                        (Ady Endre: Istenem)
Még csönd van, csönd, de már a vihar lehell                        (Radnóti Miklós: Negyedik ecloga)
Óh, én nem így képzeltem el a rendet.                                  (József Attila: Levegőt!)
 
 
Tőkés-Bodor Eszter:
Szerelmesvers – Evolution
Éljünk Lesbia és szeressük egymást!                              (Catullus: Éljünk Lesbiám)
A hársfaágak csendes árnyán,                                        (Vogelweide – Hársfaágak csendes árnyán)
Csak téged óhajt lelkem.                                                (Balassi Bálint: Hogy Júliára talála)
Szép szemeidnek esti csillagát.                                       (Petőfi Sándor: Minek nevezzelek)
 
Az évek jöttek, mentek.                                                 (Juhász Gyula: Anna örök)
Új rablói vannak a Nyárnak,                                           (Ady Endre: Héjanász az avaron)
Hát elbocsájtlak még egyszer, utószor.                          (Ady Endre: Elbocsátó szép üzenet)
De nyüzsgő s áradó vagy bennem,                                 (Radnóti Miklós: Tétova óda)
mint a lét.
 
 
Óda (naturalistán J)
 
Látjátok feleim, egyszerre meghalt.                               (Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd)
Nyakig a vérben és a sárban,
nyitotta lábait cédán magasba lökve;                             (Baudelaire: A dög)
Botokkal nyomtuk lea földre.
A mocskos has körül legyek dongtak
S véres szemével visszanézett.
Most áll és bámul a sok ember,                                       (Márai Sándor:  Mennyből az angyal)
De szólni hozzá senki nem mer.
 
 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz