A Líceum projektje: 2024-1-HU01-KA122-SCH-000195694 – Külső, belső sokszínűség
Finnországi kalandozások a licista diákokkal
Jyvaskyla, 2025. december 2-6.
Finnországi látogatásunk apropóját az adta, hogy jó lenne a licista diákokat összeismertetni finn levelező partnereikkel, és egy látleletet kapni arról, hogy mi is a finn oktatás világszinten is jegyzett különlegessége. Nem utolsó sorban pedig gondoltuk, kapunk egy kis ízelítőt a télből.
Telet, havat nem kaptunk, pedig egészen Jyvaskyláig utaztunk érte. Szép északi egyetemi városka, sok szaunával és mérnöki asztalon tervezett utcákkal. A finn csoda, ahogy az oktatási reformjukat ismerjük, testközelből minket is meglepett. Az iskola látszólag olyan, mint itthon bármelyik intézmény, na jó sokkal szebben karbantartott, ízléses, hihetlenül felszerelt, de nem ettől különleges. A gyerekek ott is gyerekből vannak, a kamaszok ott is csak „kamaszok”, de valami mégis más. Talán ott van a titok, hogy a finn tanárok hisznek abban, hogy az oktatással, a különleges figyelemmel, az adekvát módszerekkel fel lehet emelni minden gyereket ugyanarra a szintre. Nagyon tetszett nekünk az a közvetlenség, ahogy a gyerekekhez fordultak, személyesség, figyelem, kedvesség. Együtt ültek le ebédelni, türelemmel fegyelmeztek, magyaráztak, komolyan érezni lehetett az odafigyelést.
A keretek is rugalmasabbak, az órákon a diákok felállhatnak, mozoghatnak, lóghatnak akár a bordásfalon is (minden terembe volt egy bordásfal). A termekben kényelmes bútorokon, hintaszékeken, vagy akár állva is lehetnek. Nincs akkora fegyelmezettlenség, mint amit várnánk egy ilyen szabadságban. Ha zavarja őket bármi, kimehetnek egy csendszobába, súlyokat emelgethetnek egy profi erősítő gépen. Szünetben pingpongoztak, játszottak. Furcsán csendesebben, mint nálunk egy szünetben. Nem láttam rajtuk azt a feszültséget, hajszoltságot, mint amit sokszor itthon tapasztalok. Kevesebb órájuk van, nincsenek akkora elvárások feléjük, sokkal szabadabban élik meg a suliban töltött időt. Megtanítják őket főzni, teríteni, vendéget fogadni. Hihetetlenül felszerelt konyhájuk és ebédlőjük volt. A technika terem pedig egy profi műhelynek felelt meg. Kreatív foglalkozásokon egy csomó mindent megtanulnak, ami a mindennapi élethez kell. Mindenhol tisztaság és gondos odafigyelés veszi őket körbe.
Koszos termet, wc-t, folyosót nem láttunk. Egészséges ételeket esznek a menzájukon. Elhízott gyerekkel nem nagyon találkoztunk. Színes volt az intézmény minden tekintetben. Az öltözködést, hajviseletet nem szabályozzák (láttunk több macskalány sminket), sok ázsiai, afrikai diák is volt az intézményben nagy egyetértésben. A mieinket is szeretettel várták, kísérték, és befogadták. Együtt mentek velük a helyi gyülekezet ifi alkalmára, ott is fiatalos és befogadó légkör várta őket.
Nehéz volt eljönni, szerintem mindannyian maradtunk volna, egy kicsit még szaunázni, ismerkedni, felfedezni új helyeket. Valószínű mi is nagy hatást tettünk rájuk, mert tavasszal ők látogatnak meg bennünket. Mutassuk meg nekik a mi sulink csodáit!
Balogh Éva
