Erdélyi kirándulás a 7. b osztállyal
2025. április 6–10.
A fényképek és a videó IDE kattintva érhető el.
Április első hetében a 7. b osztály öt napos erdélyi kiránduláson vett részt a „Határtalanul!” pályázat keretében. A program a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által biztosított támogatás segítségével valósult meg. Az utazás célja nemcsak a közös élményszerzés volt, hanem az is, hogy a diákok megismerkedhessenek a székely mondavilággal, valamint a magyar nemesi családok örökségével.
Vasárnap hajnalban, még napkelte előtt indultunk a gödöllői Művészetek Háza parkolójából. Első állomásunk Nagykároly volt, ahol a mindenkit lenyűgözött a mesébe illő Károlyi-kastély. Ezután Bonchidára utaztunk, ahol a Bánffy-kastély fénykorát idéző hangulata és érdekes története mély benyomást tett mindenkire. A kastély varázsát sem a süvítő szél sem a farkasordító hideg nem tudta megtörni. Az első napot Tordaszentlászlón, a Tamás Panzióban zártuk egy nagyon finom vacsorával, áhítattal és énekléssel.
Hétfőn a Tordai Sóbányába látogattunk, ami 120 méter mélyen helyezkedik el. A föld alatti világ mindenkit lenyűgözött. A legnagyobb látványossága a mélyben kialakított föld alatti játszótér és szabadidőközpont volt: óriáskerék, minigolfpálya, biliárdasztalok, illetve csónakázási lehetőség is volt a mélyben található sós tavon. Egyetlen bökkenő volt, még pedig az, hogy 16 éven aluliak nem csónakázhattak felnőtt nélkül. Így Szandi néni a legkitartóbbakkal azért ezt is kipróbálta. A buszon utazás közben legendákat hallgattunk, többek között a Tordai-hasadékról és Szent László pénzéről. Ezután Segesvár történelmi városrésze következett, ahol önálló sétánk során megcsodáltuk az Óratornyot, a Diáklépcsőt és sok más nevezetes épületet. Kora este érkeztünk meg farkaslaki szálláshelyünkre, az Ábel Bölcsője Panzióba.
Kedden Farkaslakán Tamási Áron sírjánál és Emlékházában tisztelegtünk a híres író előtt. Ezt követően Székelyvarságra mentünk, ahonnan lovaskocsival mentünk fel a bobpályára. A lovaskocsizás külön élmény volt, ráadásul a havazásban vágtattak a lovak. Egy vidám bobozással koronáztuk meg a napot. Szerintem legtöbbünknek ez volt az egyik legjobb program. Délután Székelyudvarhelyre utaztunk, ahol a város nevezetességeit jártuk be, este pedig közös játékokkal zártuk a napot.
Szerdán a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyt néztük meg, amely újra megnyitotta kapuit a látogatók előtt. Innen a Békás-szorosba vezetett utunk, ahol gyalogosan is megfigyeltük a természet formáló erejét, majd elsétáltunk a Gyilkos-tóhoz is. Itt meghallgattuk a Gyilkos-tó legendáját. Nagy élmény volt, hogy hóesésben kirándulhattunk. A természeti szépségek mellett a jó társaság tette felejthetetlenné ezt a napot is.
Az utolsó napon, csütörtökön Kőrispatakon álltunk meg hazafelé, ahol a Szalmakalap Múzeumban találkoztunk Szőcs Lajossal. Nem is gondoltuk, hogy a szalmafonás hagyománya ennyire gazdag és változatos lehet. Megtudhattuk, hogyan válik egy egyszerű szál szalma díszes kalappá, táskákká vagy akár kis díszekké. Innen indultunk haza, tele élményekkel, nevetéssel, történelmi és kulturális tudással.
Erdélyi utazásunk nemcsak ismeretekkel, hanem mélyebb kötődéssel is gazdagított bennünket a magyar kultúrához és történelemhez. A közös élmények, a gyönyörű tájak és a barátságos emberek mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez a kirándulás hosszú ideig emlékezetes maradjon.
Szeretnénk megköszönni a szervezést Hilda néninek, a biztonságos utazást Zsolt bácsinak, az esti áhítatokat pedig Viktor bácsinak.
Megkérdeztük a gyerekeket, hogy mi tetszett a legjobban az erdélyi kiránduláson.
A gyerekek válaszai:
„Nekem a szállások tetszettek a legjobban, igazából nem is tudom megmondani, miért, csak egyszerűen jó élmény volt. Az első helyen külön öröm volt, hogy működött a tévé, este pedig szuper volt a közös társasjátékozás. A második szállás is nagyon tetszett, kényelmes és barátságos volt. Az ételek pedig mindkét helyen finomak voltak.”
„Különleges élmény volt számomra, hogy ennyi havat láthattunk. Talán egy egész magyarországi tél alatt sem esik annyi, mint amennyit ott néhány nap alatt láttunk. Nagyon tetszett az is, hogy lovaskocsival utazhattunk. Ezalatt egy apró, számomra szokatlanul kicsi falun haladtunk keresztül, majd megérkeztünk egy elképesztően hosszú és izgalmas bobpályához, amilyenhez hasonlót még soha nem láttam. Hazafelé megálltunk egy kilátónál, ahonnan lélegzetelállító látvány tárult elénk. Később Székelyudvarhelyre érkeztünk, ahol érdekes feladatokat kaptunk, ráadásul felfedeztünk egy fincsi pékséget is.”
„Nekem az esti társasozások voltak a legemlékezetesebbek! Jó érzés volt egy tartalmas, érdekes, de hosszú nap után kicsit lazítani, pihenni és közben jókat nevetni. Ja, és a vacsorák is isteniek voltak, nem lehet panaszunk az ellátásra sem!”
„Számomra a Gyilkos-tó és a Békás-szoros látványa volt a legemlékezetesebb. Ezen a napon láttuk talán a legszebb tájakat pl. különleges volt a hó borította a táj, amit fenyőfák vettek körül. Igazi téli mesevilág volt! Pedig aznap reggel bevallom, nagyon fáradt voltam, és a hosszú buszút gondolatától elcsüggedtem, de utólag már biztosan állíthatom: megérte minden perc.”
„Nekem személy szerint a bobozás volt a legjobb élmény az egész kirándulás alatt. Olyan érzés volt, mintha repülnénk a pályán lefelé. Ez az élmény biztosan sokáig velem marad!”
„Nagyon sok minden tetszett a kiránduláson! Például az, hogy lett egy osztályplüssünk: Rozmália Fókaabdul. A csónakázás is nagyon jó élmény volt. Az ételekre sem lehetett panasz, finomakat kaptunk minden nap. Esténként pedig külön öröm volt, hogy megnézhettük a BL-meccseket a szálláson, ez igazi közös program lett a focirajongók között!”
„Nekem különleges élmény volt a nagyon korai indulás, mert nem szoktam hajnali négykor kelni. Egész nap utaztunk, és bár hosszú volt az út, a szállás nagyon kényelmes és jól felszerelt volt, ami kárpótolt. Megnéztünk két kastélyt: az egyik már romos állapotban volt, a másik viszont szépen felújított, és csodás kilátás nyílt róla a környékre. Este a szállás éttermében vacsoráztunk, ahol nagyon előkelő módon, pincérek szolgálták fel az ételt, és még borospoharat is kaptunk! A szállás kertjében még egy trambulin is volt, amit persze ki is próbáltunk.”
„Nekem a harmadik nap tetszett a legjobban. A Tordai-sóbánya volt a kedvenc helyem, mert ott játszottam nagyon jót a barátnőimmel. Egyébként eléggé féltem, mert nem szeretem a földalatti dolgokat, és tériszonyos is vagyok. Az volt a vicces, hogy többen is így voltunk, szóval együtt féltünk, és egyikünk sem merészkedett le a tóhoz. Inkább fent leültünk egy asztalhoz, és vártuk a többieket, hogy visszajöjjenek a tótól.”
„Számomra ez a kirándulás az osztállyal egy igazán pozitív és felejthetetlen élmény volt. Különösen kedveltem a lovaskocsikázást, amit a havazás és a mesés táj még különlegesebbé tett. A bobozás is nagyon izgalmas volt, mert jókat sikítottunk közben, és a pálya melletti büfében finom teát lehetett kapni. A buszutak is nagyon jó hangulatban teltek, főleg mert ilyenkor lehetett pihenni, gyönyörködni a tájban, vagy zenét hallgatni. De ami számomra a legfontosabb volt, azok az esti beszélgetések. Ezek igazán összekovácsoltak minket. Jó volt, hogy komoly dolgokról is meg tudtunk beszélni, és azt éreztem, hogy mindig számíthatunk egymásra.”
„A tordai sóbánya gyönyörű hely volt, bár a túra végére már egy kicsit kezdett zavarni a levegőben lévő sótartalom. Segesváron az tetszett a legjobban, hogy egyedül közlekedhettünk, és kaptunk kihívásokat is. A Felsővárosban találtunk egy cukorkaboltot, ahol mindenféle édességből vettünk egy kicsit. Az viszont nehézséget okozott, hogy az eladók nem nagyon beszéltek magyarul, főleg a cukrászdákban. Amikor megérkeztünk Farkaslakára és kipakoltunk, nagyon jó volt, hogy átmehettünk a focipályára. Bár nagyon hideg volt, nagyon jól éreztük magunkat.”
„Az első nap nagyon fáradt voltam, mert hajnalban, 3:30-kor keltem, és nem tudtam visszaaludni. Reggel 6:30-kor indultunk busszal Románia felé. Első programként a nagykárolyi Károlyi-kastélyt néztük meg, ahol leginkább a kitömött állatok maradtak meg bennem. Ezután a Bánffy-kastély következett, ahol nagyon tetszettek a gyönyörű falifestmények. Este a szálláson vacsoráztunk, majd énekeltünk együtt. Ez a nap igazán jó élmény volt.”
„Nekem a Tordai Sóbányába nagyon tetszett. Az óriási barlangterek fantasztikusak voltak, de a legfelső szintről lenézve félelmetes volt. Onnan panorámalifttel vagy lépcsőn lehetett lejutni a barlang aljába, a 0. szintre. Rengeteg játékot is kipróbálhattunk, például biliárdot, lengőtekét, pingpongot és még sok mást. Emellett végigsétáltunk olyan folyosókon, ahol eredeti bányászati munkagépeket is láttunk, amikkel régen termelték ki a sót. Nekem ez volt az egyik kedvenc programom!”
“Az én személyes kedvenc napom a kiránduláson a harmadik nap volt. Ennek az az oka, hogy ezen a napon viszonylag keveset utaztunk busszal, így több szabadidőnk volt. Székelyudvarhelyen szabadon felfedezhettük a várost, ráadásul a tanáraink egy izgalmas városfelfedező kihívást állítottak össze nekünk. Ennek részeként megkérdeztük az udvarhelyieket, miért szeretik a városukat, ellátogattunk a szoborparkba, majd a kis macskaköves téren fogócskáztunk.”
“A negyedik nap reggelén ellátogattunk Tamási Áron síremlékéhez és emlékházához. Nagyon tetszett, hogy megismerhettem Tamási Áron életét és kedvenc időtöltéseit. A lovaskocsizás is nagyon élvezetes volt, hiszen sokat nevettünk együtt útközben. Számomra a bobozás volt a legjobb program az utazás során, mert olyan érzés volt, mintha egy Forma-1-es autót vezetnék. Mivel nagyon szeretem a Forma-1-et, ez különösen izgalmas volt. Az esti csapatépítő beszélgetések pedig igazán összehozták a csapatot, mert így olyanokkal is beszélgettünk, akikkel napközben amúgy nem beszéltünk volna.”
“Nekem a Gyilkos-tó és a Békás-szoros tetszett a legjobban. A patak mentén, az úton haladtunk, és mellettünk rengeteg jégcsap lógott a sziklákról. Olyan nagy volt a hó, hogy néhol térdig süppedtünk benne. Amikor megérkeztünk a tóhoz, elkezdtünk hógolyózni, amiért a tanáraink nem nagyon örültek. Ezután találtunk egy nagyon aranyos kiskutyát, akit simogattunk egy darabig, majd tovább indultunk. Minden csodálatos volt, ez az egyik kedvenc napom lett.”
