A Határtalanul! program „HAT-19-02 – Együttműködés középiskolák között” címen meghirdetett pályázati felhívásra, a HAT-19-02-0289 pályázati azonosítószámon benyújtott nyertes pályázatunkra szervezett kirándulásunk nagyon jól sikerült. Hiányzó nem volt. Kolozsváron, ahol testvériskolánkkal együtt ünnepeltük október 23.-át, már nagyon vártak minket.
Egy kis süteménnyel, teával fogadtak, átöltöztünk az iskolai egyenruhába és már kezdődött is az ünnepi műsor. Minden program szerint alakult, az iskola díszterme tele volt. A városi ünnepi ökumenikus istentisztelet az unitárius templomban 5 órakor kezdődött, melyen szintén közösen vettünk részt. Ezt követően a parkban koszorút helyeztünk el az 56’-os emlékműnél és diákkezdeményezésre egymás kezét fogva, körbeállva énekeltünk. A közös városi séta után visszatérve az iskolába nehezen ment a búcsú. Mindenki meghatódott az eseményeken.
Késő este értünk mezőmadarasi szállásunkra, ahol nagy vendégszeretettel, meleg vacsorával vártak minket.
Második nap a helyi református lelkipásztor volt az idegenvezetőnk, megálltunk a tordai katolikus templomnál, ahol az 1568-as országgyűlésen kimondott vallásszabadságról hallottunk kiselőadást. A sóbánya mindenkit lenyűgözött, sajnos a legalsó szint omlásveszély miatt le volt zárva, így nem tudtunk csónakázni.
A hasadékban a kirándulást mindenki élvezte és tudta teljesíteni. Harmadik nap reggeli után, rövid áhítatot tartott nekünk a templomban a lelkész. Marosvásárhelyen a Kultúrpalotánál várt minket az aznapi, helyi kísérőnk, a Vártemplom nyugalmazott lelkipásztora. Itt kaptunk belső vezetést is, ami alig 1 órás volt.
Ezután megkoszorúztuk a Bólyai szobrot és meghallgattuk a diákelőadást, amit a nagytiszteletű úr is kiegészített. A Teleki Tékában szintén kaptunk vezetőt, aki fiatalosan mutatta be a korabeli modern könyvtárat és a számos könyvritkaságot. A Vártemplom előtt Marosvásárhely történelméről, múltjáról és jelenéről, lakosságáról beszélt hosszasan kísérőnk.
Az erdőszentgyörgyi Rhédey kastélyról csak a buszon beszéltünk és csak kívülről néztük meg. Szovátán a Medve tóról hallhattunk előadást, majd mindenki szabadon sétálhatott a tó körül. Sokan vettek kürtöskalácsot is.
Korondon megállva egy helyi bácsi mesélt az osztálynak a székely kapukról, a faragások jelentéséről, majd egy kis szabad időt kaptak a gyerekek, nézelődni, vásárolni. A megbeszélt időben a falu végén található fazekasműhelyben találkoztunk, ahol betekinthettünk a korongozás művészetébe.
Farkaslakán Tamási Áron sírjánál szürkületben helyeztük el koszorúnkat és hallgattuk meg a rövid diákelőadást. Székelyudvarhelyen, a főtéren tettünk sétát megtekintve a szoborparkot és a Vasszékelyt. A sötétben nem mentünk föl Szejkefürdő felé Orbán Balázs sírjához, de a buszon meghallgattuk a róla szóló kiselőadást. Csikszeredai szállásunkra a programdús nap után fáradtan és éhesen érkeztünk, mégsem panaszkodott senki.
A negyedik napot nagyon sokan várták már. A látványos természeti képződményről, a Békás szorosról már mindenki hallott. Odafelé bementünk Csíksomlyón a templomba, megtekintettük a Csodatevő Mária szobrot és a mellette található Ferenc pápától tavasszal kapott rózsát. Madéfalván a székelyirtás áldozatairól emlékeztünk meg.
A Gyilkos tónál magasodó Kis Cohárdra vezető túránkon négyen nem vettek részt, korábbi sérüléseik miatt. Ők a tónál várták be a többieket. A kilátás a hegyről mindenkit kárpótolt a fáradozásért. Este sötétben értünk vissza mezőmadarasi szállásunkra.
Az utolsó nap programjából kihagytuk a bonchidai Bánffy kastélyt és a Kallós Alapítvány Néprajzi Múzeumát Mezőzáhon, hogy megnézhessük Körösfőn a református templomot, ami az első napon kimaradt. Itt 11 órakor az úrvacsorás istentiszteleten is részt tudtunk venni, majd a helyi lelkész bemutatta nekünk a templomot.
Nagyváradon idegenvezetőként az Elméleti Líceum görög, héber, latin szakos tanára várt minket, aki bemutatta a várat, a Római Katolikus Székesegyházat és a Püspöki Palotát. Előadásában történelmünkön végighaladva elmesélt minden Nagyváraddal kapcsolatos eseményt.
Este 9 órakor értünk haza Gödöllőre.