Iskolánkban néhány éve szakképzett kollégák végeznek lelkigondozói munkát: Miklós Attila lelkész-hittanár a Semmelweis Egyetem mentálhigiénés lelkigondozó képzését, míg Borbáth Gábor, aki fizika szakja mellett katolikus hitoktatóként is a Líceum tanára, ugyanennek az egyetemnek a mentálhigiénés és szervezetfejlesztő szakirányú képzését végezte el. Egyetemi tanulmányaikat megfejelve mindketten részt vettek még egy olyan tanfolyamon, amely elmélyítette módszertani tudásukat a lelkigondozás területén (Reinhard Krüger monodráma, kreatív pszichodráma technikák egyéni settingben). Mi, az iskola tanárai egyre inkább azt észleljük, hogy Attila és Gábor nagyon fontos munkát végeznek, egyre növekvő igény van a diákokban arra, hogy valakihez odafordulhassanak problémás élethelyzeteikben. Tevékenységüket néhány kérdésemre adott válaszukból ismerhetjük meg.
– Mi a lelkigondozás, miben különbözik munkátok egy iskolapszichológusétól? Hasonlít is valamiben arra?
M.A.: A lelkigondozásban a hangsúly az adott élethelyzetben felmerülő nehézségekre, elakadásokra esik a hangsúly. Ez lehet szorongás, depresszió, kapcsolati válság (barátság, szerelem megszakadása), beilleszkedési nehézség, önértékelési probléma, gyász. Persze sokszor ezek mögött is lehet (és általában van is) valami mélyebb sebzettség, de a lelkigondozás nem vállalkozhat ezeknek a mély sebeknek a gyógyítására. Viszont a lelkigondozó szakember felismeri az ilyen helyzetekben ennek szükségességét, és tanácsolja a megfelelő terápiás (esetleg gyógyszeres) lehetőségek keresését, igénybevételét. A lelkigondozásban a segítő a kliens saját erőforrásainak megtalálásában segít. Ez sokféleképpen működhet. Sokszor valaki pont azért nem fordul szakemberhez a problémájával, mert azt gondolja, hogy a.) úgyis tudom, mit fogom mondani, vagy b.) mit tudna mondani nekem ebben a helyzetben? Valójában általában azt tapasztalják a hozzánk érkezők, hogy ezek egyike sem vált valóra. Mi nem tanácsot adunk (nem jön be az úgyis tudom mit mondana), hanem segítünk abban, hogy valaki a saját erőforrásait megtalálhassa. Ezeket viszont általában pont egy ilyen nehéz helyzetben nem látja. A nézőpont megváltoztatásában,segít a lelkigondozás (igenis van mit mondani ebben a helyzetben – de azt én magam fogom megtalálni, segítséggel).
B.G.: A lelkigondozói munka fókusza az iskolapszichológuséhoz hasonlóan az elakadásokban (iskolai kudarcok, nehézségek, családi problémák, gyász, serdülőkori útkeresés stb.) nyújtott segítség. Ezekben szakszerű segítséget kaphatnak tőlünk, ugyanúgy, mint egy iskolapszichológustól. Ezen felül fontos feladat a támogató, meghallgató jelenlét, ahol egy serdülő egy felnőtt ember teljes figyelmét bírhatja. Ez maga segítő, felszabadító erejű lehet. Terápiát sem a mentálhigiénés szakember sem az iskolapszichológus nem folytathat, feladata viszont, hogy felismerje azokat a helyzeteket, ahol továbbküldés szükséges kilinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, pszichiáter szakemberhez. Ezen esetekben feladat a megfelelő szakember megkeresése, a szülőkkel való kapcsolatfelvétel és annak ellenőrzése, hogy eljutott-e a fiatal a megfelelő segítséghez, megkapta-e, amire ott szüksége van.
– Lelkigondozóként tevékenykedtek, és ez, mint egy beszélgetésünkből megértettem, nem azonos a lelkivezetéssel sem.
M.A.: A lelkigondozás általában a magammal és a másik emberrel való kapcsolataimra koncentrál, míg a lelkivezetés az Istennel való kapcsolatra. Mondhatjuk, hogy a lelkivezetés az első nagy parancsra (Szeresd az Urat…), a lelkigondozás pedig a másodikra (Szeresd felebarátodat…) összpontosít. Természetesen a kettő nem választható el élesen egymástól, viszont a lelkigondozásban az Isten-kapcsolat csak akkor kerül szóba, ha a kliens szóba hozza. Ebből az is adódik, hogy nem csak hitüket gyakorlók mehetnek lelkigondozásra, mert nem csak „vallásos megoldást” kaphat valaki. Emellett hisszük hogy a lelkigondozásban is jelen van Isten, a lelkigondozó Isten-kapcsolatán keresztül. Mondhatjuk úgy, hogy mindig hárman vagyunk a szobában. A beszélgetések későbbi „átimádkozása” is része a lelkigondozói folyamatnak.
B.G: Mindezt azzal egészíteném ki, hogy a mi lelkigondozói munkánknak specifikuma, hogy lelkészként-hittanárként a kliensek istenkapcsolatát érintő nehézségekkel is tudunk foglalkozni. Ez gyakran összeér az alapkonfliktussal, hiszen egy gyász például sokszor próbára teszi a gyászoló istenkapcsolatát is.
– Sokáig én is azok közé tartoztam, akik értetlenül állnak azelőtt, hogy miért van szükség egyházi iskolában is lelkigondozásra.
M.A.: Az egyházi iskolában csak még inkább szükség van rá, hiszen mi tudatosan is felvállaltuk, hogy a gyerekeknek nemcsak a tudását, személyiségét, hanem a lelkét is gondozzuk. A lelkigondozásban és a mentálhigiénés felfogásban, amit képviselünk, a lényeg az egész emberrel való foglalkozás. Sok hívő embernél is tapasztalni azt, hogy nincsenek egységben életének különböző dimenziói, területei. Egész más módon viselkedik, sőt gondolkozik a munkahelyén, a haverok között és a templomban. Sokszor pont a kamaszkorban válik el egymástól a hit, az értelem és a személyiség fejlődése. A lelkigondozás segíthet ezek szétválásának megakadályozásában (is).
– Mire hívnátok fel a figyelmet, mire figyeljünk mi, tanárok, szülők? Mikor jó, ha felkeresünk benneteket egy diák miatt? Hiszen mi is kérhetjük, hogy a gyerekeinkkel foglalkozzatok.
B.G.: Lelkigondozóhoz érdemes küldeni a serdülőt, ha viselkedése váratlanul megváltozik, kedve tartósan rossz, szorong, trauma, kudarc, mély gyász érte. Testi tünetek, pl. étvágytalanság, álmatlanság, krónikus fáradtság, állandó fejfájás, gyomorfájás mögött nagyon gyakran van lelki eredetű elakadás. Ilyenkor érdemes természetesen a testi betegségek irányában is alaposan tájékozódni, hiszen fejfájás mögött is állhat látásprobléma, vagy gyomorfájás mögött valamilyen ételallergiás betegség.
M.A.: Én azt hangsúlyoznám ezzel kapcsolatban, hogy nem kell megvárni, amíg igazán súlyossá válik a helyzet. Jó, ha megtanulja szülő és gyerek egyaránt, hogy ha problémám van, érdemes minél hamarabb foglalkozni azzal. Nálunk, magyaroknál még elég erős az az előítélet, hogy aki lelki jellegű problémával segítséget kér, az ezzel beismeri, hogy bolond. Hívő emberek közt pedig ez azzal egészül ki, vagy kerül leplezésre, hogy ezt hitből kell megoldani, ami jelen esetben azt jelenti, hogy nem kell segítséget kérni. Ez ellen érdemes és fontos fellépni. De fontos azt is elfogadnunk, hogy vannak olyan helyzetek, amikor jogunk van rosszul érezni magunkat, sőt az a normális, ha nem érezzük jól magunkat. Jób könyve állhat példaként előttünk, ahol a Jóbot elhallgattatni, vagy bűnbánatra rábírni akaró barátokat Isten elhallgattatja és Jóbnak ad igazat lázongásában.
Heltai Zsófia (a gödöllői gyülekezet lapjában megjelent cikk alapján)
a Líceum tanára
gyülekezeti tag