2021. szeptember 23. és 27. között a Határtalanul! pályázat keretében az osztályunk Erdélybe utazott. A program a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által biztosított támogatás segítségével valósulhatott meg. Az utunk Erdélybe nagyon tartalmas és gyönyörű volt.
Elsőként egyből Vajdahunyad várába mentünk. Nagyon érdekes volt, hogy olyan új helyeket nézhettünk meg, amik szerves része a magyar történelemnek, még ha most már más ország fennhatósága alatt is áll. Innen tovább mentünk és Ispánkúton megkoszorúztuk a Petőfi emlékművet.
A szállásunk Székelykeresztúron volt egy unitárius hostelben. A környéken sokat sétálgattunk, megnéztük a közeli unitárius középiskolát, a Gyárfás-kúriát, Petőfi körtefáját és utolsó nap, akinek még volt ereje felmászott a kilátóhoz a kereszthez.
A második napon megkoszorúztuk Tamási Áron sírhelyét Farkaslakán. Itt Pali bácsi mondott pár szót az íróról, majd elmentünk a szülőházába, ami nagyon érdekes volt, főleg, hogy, aki körbevezetett minket maga is Tamási Áron rokona volt.
Utána buszra szálltunk és Parajdon megnéztük a sóbányát, ami inkább hasonlított egy sziklába vájt játszótérre, de a levegő nagyon tiszta volt és mindenki élvezte barlangban felállított gyerekeknek szánt dolgokat. Utána megnéztük a Medve-tavat és végül Korondon volt lehetőségünk helyi kézműves dolgokat vásárolni.
Következő nap a Békás szoroson sétáltunk át, ami lenyűgöző volt. Óriási sziklák között mentünk át, amiken még a leglehetetlenebb helyeken is fenyőfák nőttek. Ezután felmásztunk a Kis-Cohárdra, ami (számomra) iszonyat magas és meredek volt és sereghajtóként mindenkit biztosíthatok, hogy a kísérő tanáraink természetellenesen jó formában voltak.
Utána vasárnap Nagygalambfalvára indultunk, ahol meghallgattuk az istentiszteletet, ami után a gyülekezet kaláccsal készült nekünk és a lelkipásztor bemutatta nekünk a templomot. Nagyon lelkesen mesélt nekünk, mi pedig nagyon fontosnak éreztük magunkat, hogy ennyire készültek a fogadásunkra.
Ezután a lelkész és a helyi iskolából pár diák és az igazgatónő felkisért minket Kányádi Sándor sírjához, amit megkoszorúztunk majd Kányádi Rozália mesélt nekünk az életükről. Az iskola igazgatónője a helyi iskolában is körbevezetett minket, ami nem olyan rég vette fel Kányádi Sándor nevét és egy kiállítást is láthattunk a költőről.
Ez eredetileg nem is volt benne a programunkban, de mindent meg akartak nekünk mutatni, amilyük csak volt, ettől szintén eléggé peckesen járva mentünk tovább. Agyagfalván az 1848-as székely nemzetgyűlés emlékművét is meglátogattuk, majd tovább indulunk Székelyudvarhelyre, ahol megnéztük a várost, ami szintén lenyűgöző volt. Itt szabadon fedezhettük fel a várost így mindenfelé kis utcákban jártunk, és oda vissza bejártuk a gyönyörű főteret.
Az utolsó napon Körösfőn megnéztük a kalotaszegi református templomot, ami egy gyönyörű táblás templom és a helyi lelkész mesélt nekünk róla és a faluról, ami a faragásairól és a kézimunkáiról is híres volt. Az utolsó megállónk Nagyváradon volt, a főtér itt is lenyűgöző volt és a parkon átsétálva megnézhettük Nagyvárad egy-két csodás látnivalóját, itt már mindenki kifáradva, de lelkesen tette meg az utolsó sétánkat Erdélyben.